Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Naty olyan, mintha az unokám lenne

2008.04.16

 

 

Lidia nem szeret a múlttal foglalkozni, a jelennek él

(Az Epizód újságírója találkozott Lidia Lamaisonnal egy interjú erejéig)

Lidia Lamaison Natalia Oreiro nagymamáját alakítja a Vad angyalban. A 87. születésnapját nemrég ünneplő színésznő lapunknak elmondta, ha lenne unokája, azt szeretné, ha olyan lenne a kapcsolatuk, mint Natyval.

- Milyen emlékeket hagyott önben Angelica nagymama szerepe a Vad angyalban?

- Számomra nagyon kedves alakítás volt. Először a szerepemet szerettem meg, majd Nataliát, aki annyira nyitott, kedves lány, hogy szinte valóságossá vált a nagymama-unoka kapcsolat.

- Milyennek ismerte meg Nataliát?

- Natalia különleges lány. A személyisége és a viselkedése varázslatosan hat az emberekre. Megőrizte gyermeki lelkét és őszinteségét, ugyanakkor fiatal kora ellenére céltudatos és határozott. Natalia már a Vad angyal forgatása alatt nagyon jól tudta, hogy milyen és mekkora karriert akar befutni, mint színésznő. A forgatások során, egy-egy jelenet után gyakran kikérte a véleményemet színészi játékáról, és örült az őszinte kritikának, még akkor is, ha azt is megmontam, mi nem tetszett.

- A közös munka során milyen kapcsolat alakult ki önök között?

- Közel kerültünk egymáshoz, szeretettel gondolok rá, és azt hiszem, ő is rám. Sajnos a valóságban nem tudom, milyen is az igazi unoka-nagymama kapcsolat, de valahogy így képzelem el.

- Mikor kezdődött színészi pályája?

- 63 évvel ezelőtt színpadi színészként indultam el a pályán. Természetesen abban az időben még nem létezett televízió. Nem kis büszkeséggel jelenthetem ki, hogy az argetin televíziónál az első szerződtetett színészek között voltam.

- Milyen érzés volt részt venni az argentin televízió születésében?

- Boldog büszkeséggel tölt el a tudat, hogy az elsők egyike lehettem, akit a közönség élőben láthatott a képernyőn keresztül. A felelősségünk feledhetetlen, hiszen minden adást élőben közvetítettek - a felvétel megismétlésére nem volt mód. Élő adásban dolgozni megerőltető, de csodálatos érzés!

- Tudomásom szerint mégis a színpad áll közelebb önhöz. Ma is fellép színházakban?

- Színpadi színésznek tanultam és úgy is dolgoztam, de már majdnem két éve nem léptem fel színházban. Erőm és kedvem van hozzá, mert a színész számára nincs nagyobb boldogság, mint kiállni a színpadra, játszani és meghódítani a közönséget. A lelkemet árulnám el, ha hátat fordítanék a színháznak.

- Jelenleg többet lehet látni a televízióban. Miért?

- Kényelmesebb és ez az én koromban fontos szempont, de hamarosan újra ott fogok állni a színpadon.

- Ha már a korára hivatkozik nem fáradt el a hosszú munkával teli évek alatt? Nem vágyik a pihenésre?

- Ó nem, hiszen ez a hivatásom. A színészet nemcsak a munkám, hanem az életem legfontosabb része, az örömöm és a boldogságom éltető eleme.

- Mondana pár szót a valós életéről?

- A magánéletem mindig is tabu téma volt, keveset szeretek beszélni róla. Az életem nyugodt és kiegyensúlyozott, özvegyként egyedül élek.

- Milyen tervei vannak?

- Befejezni mostani munkámat ebben a sorozatban, majd újra színpadon játszani. A koromnál fogva inkább a jelennek élek. A múltból nem táplálkozom, nem szeretem a nosztalgiát, de nem is a jövőn gondolkozom, ami számomra már rövid, inkább a jelen pillanatainak adom át magam. Jó barátok persze vannak, de gyakorlatilag egyedül és magányosan élek, mivel a családom nagy része Európában lakik. Boldog vagyok, hogy ezt a kort megélhettem így, hiszen augusztusban töltöttem be a 87. életévemet.

 

(írta: Molnár Annamária (Epizód, 2001. szeptember)